A répcevisi templom története

Templom

Bár a Répcevis elődeit jelentő Káptalanvis és Nemesvis neve egy 1225-ből fennmaradt írásos emlékben már szerepel, magáról a templomról egy 1646-os püspöki látogatásról szóló leírás a legkorábbi írásos forrás. A templom valószínűleg ekkor már régóta állhatott, hisz a leírás gazdag felszerelésről számol be. Egy 1651-es jegyzőkönyv az épület szerkezetét jellemzi; e szerint a templomnak csak a szentélye boltozott, van sekrestyéje, de tornya csak fából készült. Ez a leírás említi, hogy a sekrestye a szentély episztolai oldalán volt, mely megerősíti azt a feltevést, hogy a templom valaha másképp feküdt, mint ma. Ezt Kozmár Pál plébános, a templom krónikása is belefoglalta 1847-ben elkezdett templomtörténeti írásába. Ám egy későbbi püspöki látogatás jegyzőkönyve szerint 1722-ben épült a templom és 1766-ban tornyát bádoggal fedték. Ezt követően 1776-ban építették újjá. E nagyarányú átépítés alkalmával a templom többszörösére bővült az újonnan emelt hajóval (a jelenlegi főhajó). Nagyjából a mostani állapotnak felel meg az építkezés. A korra jellemző csehboltozat valószínűleg utánzata az 1868-ban bedőlt mennyezetnek. A hajót tengelyére merőleges hevederek tartják. Az oldalfalak sekélyek, árkádot alkotnak. Ebben helyezkednek el a félköríves záródású ablakok. Az orgonakarzatot két erős pillér és három körív tarja, alját csehboltozatokkal képezték ki. Az énekes karzat alatt lévő kereszthajó jellegű részhez csatlakozik a nyugati oldalon a torony, a keletin pedig egy keresztboltos szakasz. Itt megfigyelhető az egészen eltérő szerkezet a templom többi részéhez viszonyítva, amely mind a boltozat formájában, mind az ablakok esetében – szűkebb és jóval kisebb, hegyes csúcsban záródó ablaknyílások, melyek a gótikus stílus jegyeit hordozzák - megmutatkozik. Ezt a nyugati irányú templomformát tartja a hagyomány az eredeti templomnak. Mivel pedig a vélt szentélyhez ma benyíló tapad (a jelenlegi bejárat), abban hitte a krónikás is megtalálni az 1651-es leírás által említett sekrestyét. (A jelenlegi sekrestye a nyugati oldalon fekszik és a szentélybe nyílik. 1845-ben kirabolták, ekkor gazdag felszerelésének java része eltűnt. Kozmár Pál plébános különösen a gyönyörű monstranciát sajnálta.) Ez a szerkezeti felépítés rendkívül sajátossá teszi a templomot. Ilyen bejárati megoldást nem nagyon lehet találni más templomok esetében. Az épület kívülről elég egyszerű. Ránézésre, mintha a román és a gótikus stílus keveredne egymással. De a templom nagy része csak a késő-barokk korhoz sorolható. A formai eltérés valószínűleg annak az eredménye, hogy az átépítések, építkezések és bővítések során igyekeztek a templom eredeti formájához és stílusához hűek maradni. A román korra jellemző szerkezet és vaskos falak is arra utalnak, hogy a templom – már említett - legrégebbi, eredeti része valamikor az 1300-as években épülhetett. A számos átépítés miatt azonban meglehetősen nehéz következtetéseket levonni, valamint pontos adatok sem állnak rendelkezésre a templom legkorábbi formájával kapcsolatosan. 1897-ben az egész épületet támasztópillérekkel vették körül, még a trapézformájú nyugati homlokzathoz is hozzácsatoltak négyet. Ezt a módszert a mélyúttal határos erődszerű oldal esetében is alkalmazták. A jelenlegi torony, mely a nyugati fal előtt áll 1766-ban épült. Egyszerű építmény, melyet a kiugró falsávok négy szintre bontanak. A toronyszoba körül az erősebben tagolt párkány fölött félköríves záródású ablakok helyezkednek el. Az alsóbb emeletek esetében szűk, keskeny, lőrésszerű ablaknyílások jellemzők. Egy ideig lapos sátortető pótolta a magas sisakszerű toronytetőt, amely egy vihar során rongálódott meg. A keleti oldalon a hajó elé ugró – az egykori sekrestyeként már említett – bejáró oldalába falaztak három ágyúgolyót, melyek 1848 őszén a horvátok átvonulásakor maradtak itt.

Főoltár
A oltár a rokokó korhoz sorolható, nagy valószínűség szerint a templom boltozásával egy időben, tehát 1776-ban emelték. A tabernákulumot kehelyreliefek díszítik. Felette két gyertyatartó angyal, oldalán két imádkozó angyal és hat szép faragású rokokó fa gyertyatartó látható. Oldalt Keresztelő és Nepomuki Szt. János, szélül pedig Szt. Imre és Szt. Erzsébet szobrai találhatók. Az oltárkép felső részében angyalok hozzák Szt. András vértanúságának eszközét, az X alakú keresztet. A régebbi oltárképet az oratóriumban helyezték el. /A felhasznált forrás Vargyassy Andrást győri kanonokot nevezi meg e kép 1673-as készíttetőjeként, de ez téves adat hiszen Vargyassy nem volt kanonok, hanem székesegyházi, rábaközi, pápai, komáromi főesperes; továbbá 1718-től volt locsmándi főesperes, tehát csak ekkor tartozott a kerülethez. A másik lehetőség pedig az, hogy a megadott évszám hibás. De további tanulmányozás után olvasva a kép valószínűleg Schaller István festő munkája, aki Mária Terézia korában, tehát szintén csak az 1700-as évek derekától alkotott. Schaller (1708-1779) egyébként több képet is festett a szomszédos Borsmonostori Apátságnak. – Borsmonostor ma Ausztriához tartozik./ Függ még itt két másik kép is, melyek eredete ismeretlen, de nagyjából az 1600-as évek végére tehető a keletkezésük. Valószínűleg a szomszédos Borsmonostorból kerültek ide. Az egyik Nepomuki Szt. Jánost és a háttérben a Moldva folyót egy híddal; a másik pedig Szt. Lászlót ábrázolja, ahogy vizet fakaszt a sziklából. A zárópárkány felett egy másik kép a Szentháromságot ábrázolja.

Mellékoltár

A mellékoltár építése későbbre tehető. Felette egy Mária-kép függ – amelyen Mária széttiporja a kígyó fejét - gyönyörű faragott keretben, amely a kora-rokokó korhoz köthető és állítólag a Rimanóczy-család ajándéka volt.

Keresztelőkút

A keresztelőkút a mellékoltárhoz hasonlóan újbarokk munka. Kupolás fedelét rokokó fafaragások borítják.

Orgona

Az orgonát 1896-ban építették, tehát meglehetősen újnak mondható.

Harangok

Az 1766-ban épült toronyba ezekben az időkben több új harang került. Az egyiket, amelyet Bécsújhelyen öntöttek - talán Schweiger József munkája lehetett - 1883-ban a kőszegi Pfistermeister Antal átöntötte. Ez a mai nagyharang, melynek egyik oldala Szt. Andrást ábrázolja, alatta az írás: „Szent András könyörögj érettünk!” A másik oldalán található felirat szövege: „Az Eucharisztikus szentélyben elesett hősi halottak emlékére Szent Andrásnak templomunk védőszentjének tiszteletére öntette a répcevisi róm. kath. egyházközség 1938. Öntötte Szlezák Ráfáel harangöntő mester Budapesten.” A kisharang felirata szintén: „Szent András könyörögj érettünk!”. 1921-ben a hívek adományaiból öntötték Sopronban, Seltenhofer Frigyes és fiai harangöntő-gyárában.

A templom fekvése

A templom fekvése gyönyörű, magaslata uralkodik a vidéken. Közvetlen alatta mélyút húzódik, ami még jobban kiemeli. A faluból hozzávezető lépcső mentén az 1880-as években kálváriát létesítettek, melynek egy része a templom körül is folytatódik, sőt teljesen körbe is veszi azt. A legalul - a lépcsősor kezdeténél – található első stáción olvasható 1900-ból származó felirat: „Hódolatul Az Úr Jézus Krisztusnak a múló századok halhatatlan királyának”. A bejárat oldalánál egy nagy szobor-együttes látható, amely Jézust ábrázolja a kereszten, kétoldalt a latrokkal. Faragott mészkő-alkotás 1904-ból, amely különösen ki van téve az időjárás szeszélyeinek és meglehetősen rossz állapotban van. A templomot körülölelő kerítés falában néhány értékes sírkő maradt fenn a régi időkből (a legkorábbi 1730-ból).

A templomot körülvevő kőfal és a kripta

Az eredeti templom kőfallal volt körülvéve és körülötte temetkeztek, a falakon kívül és belül egyaránt. Ez lehet a magyarázata a 2004/05-ös renoválási munkálatok során előkerült rengeteg emberi csontnak. Az egykori temetőkapu a templomhoz vezető hátsó feljárónál található bejáró lehetett. 1775-ben királyi rendeletre a templom melletti temetőket be kellett szüntetni, így a temető helyét a községen kívül kellett kijelölni. A templom alatt nagyobb kiterjedésű kripta helyezkedik el. Valószínűleg ott találhatóak a fennmaradt legrégebbi síremlékek - még az eredeti temető korából, amikor a kripta rendszeresen látogatható volt. Az 1960-as években azonban különböző biztonsági okokból befalazták a kriptába vezető lejáratot -, amely egy beomlás alkalmával került elő. Korábban a templom nyugati oldalánál, a körítő-falon kívül található Szt. Antal szobornál lehetett az eredeti lejárat a kriptába. (tehát az egykori temetőkapu mellett) Sem a kripta pontos alaprajzáról - és ezáltal a pontos kiterjedéséről -, sem pedig az ott található sírok (koporsók) számáról, formájáról és koráról nem maradt fenn semmiféle megbízható dokumentáció, ezáltal szinte teljesen feledésbe merült.

A falu szoborművei

A falu két jelentős szoborműve a templom közelében található. A fentebb említett egykori temető kapujában a népszerű ferences Szent Antal szobra (1770-ből), a plébánia bejáratánál pedig a Szentháromság szobor (1757-ből) áll, mindkettő magas toszkán oszlopon. Az utóbbit Cséby Gergely állíttatta. A Szent János utcában áll Nepomuki Szt. János szobra (1850-ből) kisebb kápolna- építményben. A nemesvisi temetőben a temetőkereszt 1825-ből való; magas, karcsú obeliszk, feszülettel a tetején. Sajnos a sírkő felirata már olvashatatlan. Szintén itt találhatjuk Devich János és társai síremlékét.

A templom kerítésében található síremlékek feliratai
1./

HIC JACET

NOBILIS AC PERILLUS
TRIS DOMINUS
LADISLAUS KONKOLY
OBIT DỈE 14=junii 1822
Ǽ TATIS SUÆ 74.
ET CONCORS THERESIA BABOK

Itt nyugszik nemes és nemzetes Konkoly László úr. Meghalt 1822. június 14-én, életének 74. évében és felesége Babok Terézia.

/Klasszicista aediculua, felette feszület, aljában koponya./

2./

 HIC+JACET

BALTHASAR RIMANOZY JUVENIS NOBILIS PRAFTANTIS ANIMI EGREGIAQUE
SPEI
NATUS AŇOS XXVI MENSESIII
DIES XXVIII QVEM VELUT TACTUM ARATRÓ
FLOREM JMPORTUNA FATA ABRIPUERUNT
ANNO MDCCXXX DỈE VI JUNY IN
SUMMI DOLORIS FUI MOMUMENTUM POSUERUNT
CONFANGVINEI YFTEM PARENTIBUS NATI.

Itt nyugszik Rimanózy Boldizsár, nemes, kiváló jellemű és nagy reményekre született. 26 éves 3 hónapos, 26 napos korában ragadta el a váratlan sors élete virágát 1730. júniusában. Nagy fájdalmukban emlékként állították rokonai és szüleinek gyermekei.

/Egyszerű szögletes lap, fent ívvel zárult. Nagy címer és lent halálfej./

3./

MONUMENTUM

FAMILIE CSEBY UBI IACET
G:D: ELISABETHA SZABÓ
PÁCG: D: GREGORI CSEBI
C:C: OBΫT DIETIUNΫ MDCCLXI

Cséby család emléke, ahol nyugszik Szabó Erzsébet és Cséby György. Meghalt 1761 júniusában.

/Szív alakú írástábla, nagy leveles indák, feszület száraiban kerubfejekkel.Jó kőfaragói munka./

4./

MONUMENTUM

NOBILIS FAMILIE FARKAS
QUO POSITA EST G:D: MARIA PALASTIP
ACG: ADAMI FARKASICS:
DIST:COM: C:C:OBŰT, DỈE VI MAY MDCCLIV

Nemes Farkas család síremléke, ahol elhelyeztetett Palastip Mária és Farkasics Ádám 1754 május 6-án.

/Szív alakú írástábla, nagy leveles indák, feszület száraiban kerubfejekkel, alul koponya. Jó kőfaragói munka./

Warning: include_once(views/_visi-marton-kutatomunkaja): failed to open stream: No such file or directory in /chroot/home/eangolhu/szentandras.com/html/pages/templom.view.php on line 354 Warning: include_once(): Failed opening 'views/_visi-marton-kutatomunkaja' for inclusion (include_path='.:/opt/remi/php70/root/usr/share/pear:/opt/remi/php70/root/usr/share/php:/usr/share/pear:/usr/share/php') in /chroot/home/eangolhu/szentandras.com/html/pages/templom.view.php on line 354
armalista50, 2014/07/28 21:31:21

Kedves Visi Márton!

Lehet, hogy a helybéliek megszokták már, és ezért nem tűnik fel nekik a plébánia szokatlanul nagy mérete! Gondolkozzanak el, minek kellett a benne lakó plébánosnak, és a szakácsnőjének egy ekkora épület? A plébánia megjelenése a kétoldalas lépcsőzettel egy kisebb kastély benyomását kelti. Máshol püspöki kastélyok sem nagyobbak nála! Nagyon gazdag lehetett az építtetője, de vajon miből futotta rá?
Másik vissi érdekesség az alagút!
A templom melletti dombban van az egyik bejárata - magam is jártam benne. Átmegy a pékség kútján úgy, hogy mindkét oldalon pallók vannak a földön, azokkal áthidalva a kutat lehetett tovább menni benne. Megkeményedett lösz talajba ásták a hajdani építők a járatot, nincs aládúcolva.
A határzár miatt hallgattak róla az emberek, a mélyútnál lévő bejjáratot is betemették.Ennek ellenére, egy nyugdíjas határőr tiszttől azt állította nekem, hogy tudtak az alagútról!
Amikor a hadbírók Ausztriába menekültek, ez a bejárat frissen ki volt ásva. Nem tudom, hogy a két dolog összefügg-e?
Napjainkban érdeklődtem utána: tudnak róla a lakosok, és állítólag új házépítésekkor a pinceásáskor beleszaladtak már több helye.
Répcevis közismert csempész-falu volt, osztrákoknál drága volt az élelmiszer: lisztet, élő baromfit stb. vittek át a határon, cserébe textil árut, műszaki cikkeket pl. petróleum hoztak.
Ezért már az I. világháború előtt létesítettek itt határőrizeti őrsöt: határőrök és \"fináncok\" próbálták megakadályozni a csempészek tevékenységét. A csempészek bandákat alkottak, és közveszélyesek voltak. Suttogtak róluk, hogy kik ők, de féltek tőlük. Egyik trükkjük volt éjjel a tyúkólak kirablása: zsákokba rakták a kábult baromfit. Utánuk csak megölt kutyák és a félelem maradt. A károsultak nem mertek feljelentést tenni a csendőrségen.
Egyes családok feltűnően meggazdagodtak.
De szóljunk az embercsempészetről is, ami két történelmi időszakban is sok pénzt hozott egyes gazdáknak.
A II. világháború után felállított \"vasfüggöny\" nem érdemelte ki ezt a nevet: mindenféle rissz-rossz  alacsony faoszlopra kifeszített háromsoros szögesdrót  alkotta az államhatárt. Az igazi akadály a drótkerítés előtt kialakított nyomsáv volt.
A nyomsávba rendszertelenül
telepítettek mindenféle, a háborúból megmaradt robbanószerkezetet. Mivel az utászok nem készítettek térképet, az aknazár felszedése nagyon sok súlyos balesettel, és halállal járt.
Primitív, botlódrótos jelzőrakéta rendszer húzódott a a nyomsáv előtt, könnyen észre lehetett venni..
Nagyon sokan ismertek átjárósávokat. és ezeken vezették át Ausztriába a \"disszidenseket\". Nem a legendák világába tartozik, de tényleg több esetben gólyalábon lépték át nyomsávot.
Az akció neheze a szőlőhegyre való sikeres feljutás volt. Az említett határőr tiszttől hallottam, hogy a határőrök nagyon is tudták, hogy mi van a görnyedt hátú idős asszonyok puttonyában. A ganajos szekér belsejében kialakított \"koporsóban\" is jó pár hazánkfia jutott fel a hegyre.
1956 után is igen nagy üzlet volt az embercsempészet, jó páran meggazdagodtak.
Visszatérve az alagúthoz, megoszlik a vélemény, hogy csempészjárat volt -e, vagy a legenda szerint átmegy osztrák területre, ottani templomokhoz.
Félek, a választ már sosem tudjuk meg!

Egyszer elmentem közvetlenül a határhoz - megfogva a rozsdás tüskésdrótot - fájó szívvel néztem Édesanyám szőlőjét, amit háborúban az osztrákok vettek el.
A hatástalanított jelzőrakétát meg hazahoztam emléknek.

N.M. Júlia, 2013/08/04 20:38:14

Kedves Visi Márton!

Jó lenne, ha a répcevisi Szent András templomban valóban Schaller-főoltárkép lenne, mert a honlapon látható főoltárképnek semmi köze nincs e mesterhez. Elég szomorú, hogy a lelkes, ám a barokk festészetet nem igazán ismerő helytörténészek 80 évvel ezelőtti rossz datálásait máig nem korrigálta a szakma. Schaller 1732-ben végzett a bécsi akadémián, mint történelmi festő, és további 10 évig freskófestést tanult nagyon jelentős mestereknél. A jelenlegi főoltárkép olyan jelentéktelen festő alkotása, aki soha életében nem végzett akadémiát, így semmiképpen sem mérhető össze a festői tudása Schallerével.
Ha látni, ismerni szeretné a valóban általa festett képeket, freskókat, nézze meg a vasszécsényi, a két győri és a sárvári freskóit, utóbbit ugyan Mildorfernek tulajdonították a hazai barokk kutatók, de ez a meghatározás nem állja meg a helyét, ahogy a róla eddig írtak nagy része sem.
Schaller az első bécsi akadémiai stílus kiváló képviselője, olyan mestereknek kivitelezett, mint a két Altomonte, Daniel Gran, Paul Troger, Michael Angelo Unterberger, Joseph Ignatz Mildorfer, vagy Johann Baptist Wenzel Bergl, akik nem dolgoztak volna vele, ha nem lett volna hasonlóan magas szintű képzettsége és a tudása. Első két mestere 1726 és 1736 között Martino Altomonte és Daniel Gran volt, az említett akadémiai stílus megalapozói. Egyik legszebb hazai oltárképe ismeretlen mester neve alatt lappang a soproni Katolikus Konvent gyűjteményében. Szent Borbálát ábrázolja, s bizonyára az elveszettnek hitt orsolyiták által megrendelt kisméretű mellékoltárral azonos. Egy késői műve, melynek kivitelezésében még ő is részt vett, az unterloisdorfi katolikus templom főoltárképe, mely Szent Radegundist ábrázolja. Ha ezeket a munkáit látta, meg fogja érteni, hogy az életművébe sorolt képek nagy része vagy csak műhelymunka, vagy nem az ő alkotása, s a legfontosabb munkáit nem a mai Ma
 gyarország területén valósította meg. A gyenge képek neki tulajdonítása a képességeinek a lebecsülése, amit a róla legtöbbet publikáló Csatkai Endre indított el.

Üdvözlettel:
                   N. M. Júlia